A Viktoriánus-konyha festője: David Emile Joseph de Noter

A megelőző korok életét nem igazán találjuk meg a történelem könyvekben - bár van egy irányzata a történelemtudománynak, ami ennek bemutatására törekszik, - viszont a művészeti alkotásokban felfedezhetőek. Mikor historizáló belső építészet, a kortörténet tanulmányozása a cél az elsődleges forrásaink a festmények, festők, szobrászok vázlatai és különféle rajzok, metszetek. 

Sokszor csak sejthetjük, hogy éppen konyhára utal a jelenet, míg máskor ennek az ellenkezőjével találkozunk. Ez utóbbinak egyik képviselője a belga származású David Emile Joseph de Noter. David de Noter 1818-ban vagy 1825-ben született (tisztázatlan), belga művészcsaládban. Élete derekán Párizsban élt és alkotott. 1875-ben vagy 1892-ben (ez is tisztázatlan) halt meg Algírban. Csendéleteiről, belső tereiről, portréfestészetéről ismert. Élete során számtalan konyhai jelenetet köszönhetünk neki. Fantasztikus bujasággal festette meg az ételek összetevőit és azok készítőit. A kor divatját is végigkövethetjük a képein (mivel a képek kora nem állapítható meg, a ruhák beszélhetnek erről is - ne feledjük, a tömeggyártás elterjedésével évente változott a ruhák szabásvonala! De nem árt észben tartani, hogy az eklektika is ekkor vált divattá: gyakori a régebbi korokra visszatekintő öltözék, környezet is; valamint az alsóbb osztályok valamivel később tudták követni a divatot.)

David Emile Joseph de Noter: Családi áldás
David Emile Joseph de Noter: Olvasás
David Emile Joseph de Noter: Bankettre készülvén
David Emile Joseph de Noter: Konyhalány munkában
David Emile Joseph de Noter: A nyugalom pillanata

David Emile Joseph de Noter: Csendélet

David Emile Joseph de Noter: Csendélet macskával

Összefoglalva: a XIX. században a mai konyhabútor még egyáltalán nem létezett. Jellemzői a hatalmas asztalok, szék, tároló- és tálalóedények. A konyhai eszközöket a falra akasztották, a földön illetve az asztalokon tárolták. A konyhákat kővel, kerámiával burkolták. A konyhai feladatokat jellemzően ülve végezték a nők. A képeken szereplő alapanyagok elemzése után megállapítható, hogy friss, változatos, növényi és állati eredetű étrendet követtek, feldolgozott élemiszert alig (sonka, kenyér) használtak.

Megjegyzések